Az irodai munka mítoszai

Hier ist der Report HU
Miközben a bérköltségek emelkedése feltartóztathatatlan, és a termelésben folyamatos a hatékonyságjavítás, addig a támogató munkakörökben az eltöltött munkaidő legnagyobb része nem értékteremtő. Így jogos lehet az a vezetői elvárás, hogy az adminisztratív területeken jelentős hatékonyságnövelésre kerüljön sor.

Túlórázunk, minden nap hazaviszünk munkát, nem 8 órát dolgozunk… Ennek ellenére egyre több vállalat szembesül azzal, hogy a kiszolgáló területeken inkább a megkövesedett rutin az uralkodó.  A helyzetet tovább súlyosbítja a – gazdasági szereplők szerint – várható válság veszélye, amikor a hatékony működés a vállalat fennmaradásának kulcsa lehet, amikor a tulajdonos több telephely közül csak a jobban teljesítőket, csak a rugalmasabban alkalmazkodókat tudja fenntartani.

A berögzült rutinon változtatni csak nehéz lépéseken keresztül lehet. A sikerhez viszont le kell számolni két jellemző mítosszal, amelyek gyakorta ott keringenek a munkahelyi légkörben és gyors felmentést adnak a kialakult helyzet fenntartására…

1. Mi értékteremtően dolgozunk

A támogató területek ki sem látszanak a munkából, de sokat dolgozni nem biztos, hogy érték. Egyértelműen meghatározható, hogy egy-egy folyamatban mi az értékteremtő tevékenység. Ilyen szemüvegen át nézve bántóan sok veszteséget fogunk a napi működésben észrevenni. Nézzünk rá a tipikus tevékenységekre, helyzetekre, amelyekből többet csinálni semmilyen output növekedéssel nem jár, valójában nem értékteremtő tevékenységek, azaz veszteségek:

 

2. Nincs időnk a változtatásokra…

Ritkán találunk olyan dolgozót, vezetőt, aki ne panaszkodna hosszasan amiatt, hogy túlságosan sokat dolgozik. Viszont arra kérdésre, hogy mikor fejlesztette a munkáját, hogy kevesebbet kelljen dolgoznia, már csak elvétve kapunk olyan választ, hogy az elmúlt hónapban, héten. Ehhez jön a magyaros hősiesség, amely a tűzoltásban végzett személyes érdemeket tartja a legfőbb értéknek és nem a szisztematikus fejlesztést. Így aztán jogosnak tűnik, hogy állandóan csak tüzet oltunk. Mindez azonban súlyos kockázatokkal jár, hiszen a rosszul szervezett munka elfecsérelt idővel és egyre több kapkodással jár. Ez alakul át idővel szorongássá és egyre növekvő stresszé, ami előbb csak alvászavart, majd megbetegedéseket, kiégést, depressziót okoz. Azaz igaz a történet, mikor is az életlen fejszével küzdő favágók azzal utasították el a szerszám élezésére vonatkozó tanácsot, hogy “ugyan, nincs nekünk arra időnk!”. Igen, a változás a komfortzónából való kilépést igényli, a megállást a rohanásban és az újragondolást, esetünkben az adminisztratív területeken.