Sara J. Singer és Amy C. Edmondson, a Harvard Egyetem kutatója kórházi környezetben vizsgálta az orvosok és nővérek közös munkáját, amelynek során érdekes mintázatot fedezett fel: a hatékonyabban együttműködő csapatok több hibát jeleztek, nem azért, mert többet vétettek, hanem mert képesek voltak ezeket nyíltan megvitatni és fejlődési lehetőségként kezelni.

Mi a hibáztatásmentes kultúra?

A hibáztatásmentes felfogás abból indul ki, hogy a hibákat nem feltétlenül egyéni mulasztás okozza. Elsősorban nem felelőst kell keresnünk, hanem meg kell vizsgálnunk azokat a rendszerszintű problémákat, amelyeken változtatni lehet. A cél, hogy a szervezet olyan biztonságos környezetté váljon, amelyben a csapat tagjai őszintén beszélhetnek a nehézségekről anélkül, hogy bűnbakká válnának.

Mi tehet ez ellen egy vezető? Mit tehet valaki, vezetői szerep nélkül? Hogyan ismerjük fel magunkon a hibáztatás, a rejtőzködés jeleit?

Alexandra saját tanácsadói tapasztalatain keresztül mutatja be, hogyan valósítható meg a hibáztatásmentes kultúra bevezetése a gyakorlatban, és milyen lehetőségeket nyithat meg ez a megközelítés egy szervezet számára. Az epizód során a Blame Game tréningmódszert is megismerhetjük, amely interaktív módon világít rá a hibáztatásmentes gondolkodás előnyeire. Egy romániai autóipari vállalat felsővezetői ennek segítségével sorolták be a hibahelyzeteket – és meglepődve látták, hogy a hibák többsége nem hanyagságból, hanem összetett vagy nem megfelelő folyamatokból és bizonytalanságból fakadt. Arra is rájöttek, hogy csapataik alig kísérleteznek. A játék megmutatja, hogy a zero-blame nem jelenti azt, hogy bármit lehet, hanem segít különválasztani az elkerülhető hibákat az ünneplendő, tanulságos kudarcoktól.

Hallgasd meg az epizódot, ha kíváncsi vagy, hogyan fordíthatja egy csapat az energiáit a hibáztatás helyett a tanulásra, és hogyan válhatnak a kudarcok az innováció forrásává!