Dan amerikai származású, jelenleg Finnországban élő tanácsadó, aki pályáját a Wall Streeten kezdte, majd a New York-i tőzsdén fintech-ben dolgozott. Jelenleg az ICG Innotiimi csapatának tagja. Célja, hogy hozzájáruljon Európa innovációs teljesítményének növeléséhez, hogy a kontinens olyan hellyé váljon, ahová a világpiaci szereplők új ötletekért, termékekért és szolgáltatásokért jönnek. Dan szerint a jövő vezetői nem a megbízható végrehajtók lesznek, hanem azok a bátor újítók, akik képesek egyensúlyt teremteni a stabil működés és a stratégiai kísérletezés között.

John és Alex – két vezető, két világ

Ismerjük meg Johnt és Alexet.
John megfelel a hagyományos felsővezető jelölt tankönyvi definíciójának. Karrierjét a hatékonyság növelésére építette: költséget csökkentett, ésszerűsítette a folyamatokat és hozta a negyedéves terveket.
Alex ugyanabban a nagyvállalati környezetben kezdte, de egy kicsit másképp látta a dolgokat. Ahelyett, hogy a meglévő üzleti modellt és folyamatokat optimalizálta volna, folyamatosan  új ötletekkel kísérletezett. Létrehozott egy kis innovációs labort az osztályán belül, ügyfélközpontú megoldásokat tesztelt, és merész ötletekben gondolkodott. Igaz, néhányuk kudarcot vallott, de néhány ötlet jelentős eredményeket hozott.
Amikor a gazdasági változások és az új technológiák felkavarták az iparágat, John azon kapta magát, hogy osztályát annyira a hatékonyságra fókuszálta, hogy nem maradt tere az agilitásnak. Eközben Alex másképp pozícionálta magát. Olyan kultúrát épített, amelynek szerves része a kísérletezés, a stratégiai kockázatvállalás és a kreatív problémamegoldás. Amikor az igazgatótanácsnak új felsővezetőre volt szüksége, szerinted melyikük kapta a felkérést?

A jövő vezetői nemcsak működtetnek – újra is gondolnak

Dan szerint Alex története nem fikció, hanem a vállalati vezetés egyre erőteljesebben jelenlévő valósága. A mai felsővezetők jellemzően a hatékonyságra törekszenek, de a holnap vezetői azok lesznek, akik teljes vállszélességgel támogatják a kreativitást, az innovációt és a tudatos kockázatvállalást. Az MBA-képzések és az üzleti vezetői programok évtizedeken át a hatékonyságot és a jól szervezett és kiszámítható működést tartották fókuszban. A világ azonban megváltozott.
Ma még gyakran a „John”-ok válnak sikeres vezetővé, de a jövőé azoké lesz, akik:

  • nem félnek a kockázattól, hanem tudatosan dolgoznak vele,
  • teret adnak kísérletezésnek és tanulásnak,
  • hosszú távú gondolkodással építik újra akár az egész üzleti modellt,
  • és elbírják azt is, ha valami nem sikerül elsőre.

Mi történik, ha mégis Johnt választjuk?

A legtöbb vállalat még jelenleg is inkább a stabilitást választja, mint a megújulás lehetőségét. Ennek egyik oka az oktatás: a legtöbb üzleti iskola múltbéli példák és sikerek alapján tanítja, hogy milyen a jó vezető. A másik ok a kockázatkerülő kultúra: a vezetőktől sokszor azonnali eredményeket várnak, és nincs tere vagy ideje kísérletezni, hiszen “a hibázás nem fér bele”. Pedig a kudarc a tanulás része – különösen, ha időben felismerjük, és beépítjük a tanulságokat.
Szerencsére egyre több cég ismeri fel, hogy az innováció nem csupán eszköz vagy folyamat, hanem kultúra.

Mi kell ahhoz, hogy Alex ne hagyja el a céget?

Dan szerint a cégek sokszor elüldözik az Alexeket, majd évekkel később dollármilliókért vásárolják fel az általuk alapított startupokat. Ez nemcsak költséges, de stratégiai hiba is: a megújulás lehetősége már ott volt házon belül. Az innováció nemcsak módszertan és technológia, hanem kultúra kérdése is. Azok a cégek lesznek hosszú távon versenyképesek, ahol:

  • nemcsak az eredményt, hanem a kísérletezést és az abból fakadó tanulást is elismerik,
  • ahol a hibázást tanulási lehetőségként kezelik, nem vétségként,
  • és ahol a vezetők nemcsak rövid távú számokban gondolkodnak, hanem építik a jövőt is.

A jövő vezetői nem specialisták lesznek egy szűk szakterületen, hanem kreatív generalisták, akik képesek gyorsan kapcsolni és új összefüggésekben gondolkodni.

Rövid táv – hosszú táv: hogyan egyensúlyozzunk?

„A rövid távú projektek jelentik a fizetésed, a hosszú távú innováció viszont a nyugdíjadat” – fogalmaz Dan. Érdemes ezt szem előtt tartani, amikor arról döntünk, milyen vezetői szemléletet támogatunk a szervezetünkben. Mert lehet, hogy ma John tűnik a jó választásnak, de lehet, hogy holnap már csak Alex tudja megmenteni a céget. A fenti történet valójában nem arról szól, hogy mi fontosabb, az eredményes operatív működés támogatása vagy a kreativitást felszabadító innovációs kultúra. A kérdés az: mit teszünk ma azért, hogy 25 év múlva is eredményes legyen a cégünk? A megoldás nem „vagy-vagy”, hanem ÉS: a jövő menedzsmentje képes egyensúlyt teremteni a stabil működés és a folyamatos megújulás között.