A Six Sigma módszertanról rengeteg cikk és esettanulmány születik, mégis ritkán találkozunk valódi módszertani újdonsággal. A legtöbb anyag a már ismert eszközöket ismétli – többnyire kiváló minőségben –, ám nem mutat rá arra, miért fullad kudarcba a kezdeményezések nagy része.
Egy friss, globális kutatás azonban alapvető kérdéseket feszeget: miért eredménytelen a Six Sigma projektek 62%-a, és hogyan változik a módszer az ipar átalakulásával (Antony, J., Sony, M., & Gutierrez, L. (2020). An empirical study into the limitations and emerging trends of six sigma: Findings from a global survey. IEEE Transactions on Engineering Management)? A kutatás legfontosabb üzenete, hogy a módszertan valódi hatékonysága nem az eszköztár bővítésén múlik, hanem azon, mennyire vagyunk képesek megérteni a folyamataink valós viselkedését. Toleranciameghatározás, eloszlás, stabilitás, keverék-eloszlások – modern környezetben már nem tekinthetünk a folyamatokra laboratóriumi tisztaságú, ideális modellként.

A cikk egyik fő mondanivalója arra mutat rá, milyen új trendek alakítják át a Six Sigma alkalmazását:

  • a mérnöki és statisztikai gondolkodás új egyensúlya,
  • valamint a módszer térnyerése a kisvállalatok és a közszféra világában.

És ami talán a legfontosabb: miért a változékonyság megértése a következő évek minőségfejlesztésének kulcsa?
Ha érdekel, hogyan értelmezhetők a folyamatképességi mutatók a való életben – és miért nem elég többé a hagyományos statisztika –, olvasd el az összefoglalót!